Számomra azért jelent sokat a Fiúság Akadémia, mert minden ismeret az örömhír fényében, az evangéliumtól átitatva érkezik meg. A kegyelem, szeretet és igazság harmóniája folyamatosan érzékelhető, miközben evangéliumi szemléletű, mély és hasznos tudást kapunk Istenről, a Bibliáról, kapcsolatokról, gyülekezetről és a saját szívünkről. A Fiúság Konferencián döntöttem el, hogy elkezdem az akadémiai képzést, ahová a férjemet kísértem el négy hónapos kisbabánkkal. Csodálatos módon az összes előadást végig tudtam hallgatni a konferencián, és ez a hét számomra fontos mérföldkő lett az Istennel való kapcsolatomban. Sok vallásos hiedelmem dőlt meg, amelyeknek addig tudatában sem voltam, és felszabadultam az Atya szeretetében.

Havonta egy szombat az Úrnak szentelve, a Bibliát tanulmányozva? Naná! Az Akadémián viszont nemcsak Isten szavát ismerhettem meg még jobban, hanem saját magamat is: szembesülhettem gyengeségeimmel, bűneimmel, vakfoltjaimmal. A hétköznapjaim kérdéseivel kapcsolatban kaphattam impulzusokat. Az Akadémián a tanárok szavaiból érződött az a mély megtapasztalás, amit a megszentelődés útján már átéltek, megharcoltak. Így nemcsak egy száraz tananyagot kaptunk, hanem életszagú, a mindennapi életünkhöz is köthető bizonyságtételeket. Nagy hiány van igazán alkalmazható evangéliumi tanításból, örülök, hogy itt ilyen életközeli előadásokat hallgathattam.

Istennel plátói szeretetben éltem az akadémiai tanulmányaim előtt, gyönyörködve az Ő bőkezűségében, mint Gondviselőnket ismertem. Az ott hallott és átélt ismeret meghozta az első őszinte találkozást Vele, és egy életre lekötelezett. Hozzá tartozom, az övé vagyok, a kegyelmes Istené. Végre Isten szeretetéből élhetek, és lenyűgöz, hogy személyes kapcsolatom is lehet vele, aki elsősorban nem valamit akar tőlem, hanem engem akar. Isten atyasága is egyre hangsúlyosabbá vált a számomra, miközben a földi apukámmal való kapcsolatomat igyekeztem feldolgozni.

A Fiúság Akadémia évei alatt – amellett, hogy a Bibliaismeretem egy alapos felfrissülésen esett át, és sikerült elhelyeznem magam Isten történetében – mindenekelőtt a fiúi identitásom megértése és megélése volt az, amit kiemelnék. Felszabadító erejű már maga a gondolat is, hogy Isten, a mennyei Atyám szemében „önmagamban” értékes vagyok, nem kell hozzá állandóan teljesítenem, erőlködnöm. A képzés során elsősorban ez vált hangsúlyossá számomra, és helyre tette bennem azt, hogy mi mindent jelent Pál apostol mondata: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.”

Biológus vagyok, és amikor négygyerekes anyaként kulturkeresztyénből krisztuskövető hívővé váltam, Isten a természettudós gondolkodásmódomat, a kíváncsiságomat használta arra, hogy megismerjem őt. A bibliatanulmányozáshoz kerestem egy bibliaiskolát. A Fiúság Akadémia evangéliumi szemlélete, rendszerezett teológiája segített abban, hogy összefüggéseiben lássam a Szentírást és Isten munkáját az életemben. Ajándékként éltem meg, hogy rohanó életemben, egy-egy teljes napot az ige tanulmányozásával foglalkozhatok. Mellesleg, ha nincs az iskola, talán sohasem készültek volna el könyveim a Biblia növényeiről és ételeiről.

Az akadémiai képzés személyiségformáló hatással volt rám. A hitigazságok, ismeretek gyakorlatiasan voltak tálalva. A konferencián és a mentori csoporton keresztül megtanultam, mit jelent az Atya szeretett fiaként élni a hétköznapokban. Ebben az új identitásban gyökerezhettem meg, ami kihatott az életem számos területére: az Atyával és másokkal való kapcsolatomra, hivatásomra, érzelmeimhez való viszonyomra. Az Akadémia elvégzése után érettebbé, terhelhetőbbé váltam, aki nagyobb reménységgel éli napjait, és folyton keresem azt, hogy miként tudnám Isten átformáló erejű örömhírét továbbadni. Csak ajánlani tudom az Akadémiát!

Örülök, hogy az Akadémián közösségben tanulhattam, és megérthettem, hogy a tudás nem cél, hanem eszköz, mely által megismerhetem az Atyát a Biblia által. Köszönöm a tanárok odaszánását, türelmét, felkészültségét, az elakadásaimban való segítségnyújtásukat, amelyben megláttam, hogy csak azt adták át nekünk, amit ők maguk is Istentől kaptak. Hálás vagyok Istennek az oktatók kitartásáért az órákon, türelmükért a szünetekben a kávé mellett, és az idejükért is, amit az e-mail-ekben felvetett kérdéseim megválaszolására szántak.

Életem egyik legnagyobb ajándéka ez a „több-mint-suli”! A Fiúság Konferencián olyan revelációval éltem meg Istengyermekségemet, ami azóta is mélyen gyökerezik bennem. A mentori csoportban egymás életét kísérve kaptunk és adtunk személyes figyelmet, szeretetet, megélve azt az őszinte kapcsolódást, amire Jézus a tanítványait elhívta. Isten hatalmas dolgokat engedett látni a saját életemben a mentori alkalom vezetője és tagjai által is. A velük való közösség és minden egyes tanítási nap során kézzel foghatóan éreztem Isten jelenlétét.

A Fiúság Akadémián töltött évek alatt nagyban megváltozott az, ahogyan Istenre és önmagamra tekintek. Nagyon kinyílt a világ számomra a különböző tantárgyakkal való megismerkedés során. Sok könyvet kellett elolvasnunk, melyek mindegyike nagy hatással volt rám, kár lett volna egyiket is kihagyni. Mindegyik könyv után azt éreztem, hogy nem véletlenül adták a kezünkbe. A tanárok mindegyike nagyon felkészült és a szakterületükön elmélyült ember, akik ráadásul Istenért lelkesedve adják át tudásukat. Nem nagyképű névválasztás az „akadémia”, hanem találóan utal a tanulmányok színvonalára, minőségére.

Ami nagyon hatott rám, hogy a tanárok folyamatosan rávilágítottak arra a mindent átívelő Nagy Történetre, ami végighúzódik a Biblia összes könyvén. Voltak tantárgyak, amik kifejezetten hasznosak voltak a mindennapi keresztény élethez, de voltak olyanok is, amiket a gyülekezeti szolgálatom során tudok hasznosítani. A képzés segített nekem a küldetésem betöltésében. Ajánlom mindenkinek ezt a képzést, aki fontosnak tartja Isten nagy megmentői misszióját, és szeretne olyan tanároktól tanulni, akik hiteles, közvetlen módon adják át a tananyagot, magas szakmai tudás mellett, így is segítve azt, hogy helytálljunk küldetésünk betöltése során.