Istennel plátói szeretetben éltem az akadémiai tanulmányaim előtt, gyönyörködve az Ő bőkezűségében, mint Gondviselőnket ismertem. Az ott hallott és átélt ismeret meghozta az első őszinte találkozást Vele, és egy életre lekötelezett. Hozzá tartozom, az övé vagyok, a kegyelmes Istené. Végre Isten szeretetéből élhetek, és lenyűgöz, hogy személyes kapcsolatom is lehet vele, aki elsősorban nem valamit akar tőlem, hanem engem akar. Isten atyasága is egyre hangsúlyosabbá vált a számomra, miközben a földi apukámmal való kapcsolatomat igyekeztem feldolgozni.
