Hitvallásunk

1

A Szentháromság szeretetközösségéről

  • Az egy Isten az örökkévalóságban – a teremtett világtól függetlenül – egy három személyből álló szeretetkapcsolatban éli az életét: az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten közösségét végtelen boldogság, egymásban való öröm, gyönyörködés, szeretet, kedvesség, szelídség és alázat jellemzi.
  • Az örökkévalóságban (nem időben) az Atya szüli az egyszülött Fiút, és tőlük származik a Szentlélek. A Szentháromság Isten mindhárom személye Isten, és nem teremtmény.
  • Noha mindhárom személy egyenlőképpen Isten és egymással egyenlőek, ennek ellenére szeretetben egy meghatározott hierarchia jellemzi őket: a Fiú aláveti magát az Atyának, a Szentlélek pedig az Atyának és a Fiúnak.
  • Ebből az isteni szeretetből fakad azon akarata is, hogy az ellene fellázadt emberiséget megváltsa és megmentse a bűn és a halál hatalmából, az örök kárhozattól.

2

A teremtésről

  • A Szentháromság Isten a semmiből teremtette az egész világot – a látható és a láthatatlan dimenziójával együtt.
  • Ő teremtette meg a természet minden törvényszerűségét is, amely jelenleg – az ember bűne miatt – magán viseli a hiábavalóságnak és a romlandóságnak a bélyegét, ami az Isten bűn feletti, jogos átkának következménye. Ugyanakkor a világ fantasztikus rendezettsége még mindig felismerhető, amiből az Isten felfoghatatlan hatalma és bölcsessége válik láthatóvá minden ember számára (általános kijelentés).
  • Az egész teremtésben egyetlen teremtmény van, aki Isten képére és hasonlatosságára lett megalkotva: az ember. Az istenképűség (imago Dei) azt jelenti, hogy az ember véges módon, teremtményi korlátokkal ugyan, de részesül Isten tulajdonságaiból: ő is intelligenciával, akarattal, érzelmekkel, erkölcsi és esztétikai érzékkel rendelkező kreatív személy, aki mindenekelőtt az Istennel és a többi embertársával való szeretetkapcsolatra van megalkotva. Isten arra hívta el még az emberiséget, hogy Őt önként képviselve és jellemét hűen visszatükrözve uralkodjon a földön, egy csodálatos kultúrát hozzon létre, amelyet isteni szeretettel és jósággal épít, gondoz és megvéd minden gonosztól.
  • Minden teremtmény, az egész világ fő célja az, hogy Istent dicsérje, s az ember számára ez jelenti az egyetlen, igazi boldogságot.

3

Isten szentségéről és az ember bűnéről

  • Az Isten szeretet. A világtól teljesen függetlenül, öröktől fogva létezik, önmagában teljes és nincs szüksége senkire és semmire.
  • Isten az ő nagy szeretetéből szuverén módon uralkodik minden ember szíve és sorsa, az egész világtörténelem és a teremtett világ felett. Nincs semmi, ami kívül esne mindenható hatalmán.
  • Isten szeretettel teli, szent jelleme minden jóság forrása és definíciója.
  • Az ember bűne pedig az, hogy nem bízott Teremtőjének jóságában, hanem fellázadt ellene, és saját kezébe vette élete irányítását azáltal, hogy magához ragadta annak a jogát, hogy meghatározza, mi jó és mi rossz.
  • A bűne miatt az embernek az Istennel való kapcsolata megszakadt, és ebből kifolyólag testi-lelki halálban van.
  • Isten jogosan és igazságosan haragszik az ember minden bűnére és azokra a bűnösökre, akik megmaradnak hitetlen állapotukban. Ő igaz Bíró, aki szereti az igazságot, a jogosságot, és az idők végén igaz ítéletet tart minden ember felett.
  • Ádámban minden ember fellázadt ellene, Isten jósága, szeretete ellen vétkezett (eredendő bűn), ezért Tőle elszakadva, halálra ítélve születik, és megérdemli az örök kárhozatot. Az ember önmagát ebből az állapotból kiszabadítani nem tudja, erre egyedül Isten képes.

4

Isten minden emberre kiterjedő szeretetéről és gondviseléséről

  • A Szentháromság Isten legkedvesebb teremtménye az ember. Kivétel nélkül mindenkire érvényes szeretetéből és kegyelméből gondoskodik az embervilágról. Ő mozdít elő minden, az emberiséget segítő, valódi fejlődést a civilizációban. A gondviselő Isten ad az embereknek életet, képességeket, mindennapi kenyeret, esőt, gyógyulást, sikert és a legkülönfélébb földi ajándékokat és örömöket egyszerűen szeretetből – függetlenül attól, hogy az emberek hisznek-e Jézusban vagy sem.
  • Isten gondviselése azt jelenti, hogy a teremtés után nem hagyta magára a világot, hanem fenntartja, gondoskodik róla, és sosem hagyja teljesen eluralkodni a gonoszt.
  • Istennek tehát kegyelemből van egy általános emberszeretete (általános kegyelem), de ez a szeretet nem jelenti azt, hogy mindenkinek üdvössége és örök élete lenne. Az örök élet Krisztus személyében áll az ember rendelkezésére, amiben bárki részesülhet, aki hisz Jézusban (speciális kegyelem).

5

A Bibliáról

  • A keresztyén ember számára egyedül a Biblia jelenti hite és életvitele számára az egyetlen mérvadó normát, Szentírást: rajta keresztül Isten kijelentése érkezik meg hozzá.
  • A Biblia minden hitbeli, antropológiai, üdvtörténelmi és erkölcsi kérdésben tévedhetetlen, szem előtt tartva Isten önkijelentésének fokozatosságát az Ószövetségben. Az isteni önkijelentés Krisztus személyében érte el tetőpontját és teljességét.
  • Jézus személye és az újszövetségi könyvek óta nincs új, megbízható isteni kijelentés (revelatio), hanem a Szentlélek a megvilágosító munkáját (illuminatio) végzi: Ő az, aki megnyitja az ember lelki szemét Jézusra és az írott Igére, amelyet apostolai, evangélistái és prófétái közvetítettek mindannyiunknak.
  • Az Ószövetség is Isten kijelentésének nélkülözhetetlen része mint az újszövetségi Valóság (Krisztus) előképe, „árnyéka” és előkészítő történelme.
  • A Biblia illetve egy adott bibliai szakasz helyes értelmezéséhez elengedhetetlenül fontos a nyelvi sajátosságok, a szövegkörnyezet és a történelmi kontextus figyelembe vétele.
  • A Biblia nem más, mint Isten „szerelmeslevele” az emberiség számára, aminek a középpontjában Jézus személye és megváltói műve áll – és nem törvénykönyv, filozófia vagy tudományos értekezés. A Szentírás azt a nagy történetet tárja elénk, ami arról szól, Isten – mindenek megteremtése és az ember bűnbeesése után – hogyan lépett be újra és újra a történelembe megmentői és megtisztító szándékkal (üdvtörténelem). Ennek a történetnek a csúcspontja és értelmezési kulcsa: Krisztus megváltó kereszthalála, feltámadása és mennybemenete.

6

Jézus személyéről, a keresztyén örömhír történelmi sarokpontjai

  • A keresztyén örömhír teljes mértékben Jézus Krisztus személyéhez kötött, aki a történelemben valóságos emberként eljött, egyszülött Isten.
  • Isten Fia valóságos emberi testben magára vette az emberi természetet a maga teljességében, kivéve a bűnt. Emberi mivoltában szűz Máriától született földi apa nélkül, így benne – eredendő bűn nélkül – a Szentháromság Isten második személye testesült meg.
  • Jézus tökéletesen bűntelen életet élt, teljesen betöltötte a szeretet isteni parancsolatát, megélte Mózes törvényének lelkületét. Már engedelmes élete is a hívő ember megváltásának része, hiszen bűntelenségére szükség volt ahhoz, hogy az emberi vétkeket magára tudja venni.
  • Kereszthalálában Jézus magára vette és teljesen elhordozta Isten minden haragjának súlyát, törvényének átkát és kárhoztató ítéletét, amit nem Ő, hanem mi, bűnös emberek érdemeltünk.
  • Kereszthalálával Krisztus legyőzte a sátánt is, és lehetővé tette, hogy a bűnös ember hit által megigazulva Isten Királyságának állampolgára legyen, kikerülve az ördög vádló és emberpusztító hatalma alól.
  • Jézus halála után harmadnapra mennyei testben feltámadt. Isten Jézus feltámasztásával tett pecsétet arra, hogy megváltása érvényes és tökéletes. Így tört be a világba az új teremtés, az új élet, amely örökké tart.
  • Jézus halála után negyven nappal visszament a mennybe (a láthatatlan világba), és elfoglalta helyét az Atya jobbján, ami a megváltásunk befejezettségét és a teljes világ fölött álló uralmát jelenti.
  • Jézus – mennybemenetele után tíz nappal – pünkösdkor az Atyától kapott Szentlelket kitöltötte apostolaira, tanítványaira, és azóta is egész egyházára.
  • Jézus – egy ismeretlen időpontban – hatalommal, látható módon és dicsőségesen visszajön azért, hogy megítélje az egész világot, és új eget és új földet teremtsen.

7

Az örömhír jelentősége a benne hívő ember életében

  • Aki Jézusban hisz, és bűnbánattal enged Isten elhívásának, az a Szentlélek által a Fiúval örökké egyesül (unio mystica cum Christo), rajta keresztül a Szentháromság Isten családjának tagjává válik, és feltételek nélküli, végtelen szeretetét örökre élvezi.
  • Aki Jézusban hisz, annak személyére többé Isten nem haragszik, és minden bűnére bocsánatot nyert.
  • Aki Jézusban hisz, azé Krisztus tökéletes igazsága Isten színe előtt (iustificatio), aki úgy tekint az emberre, mintha az soha semmi bűnt nem követett volna el, hanem olyan engedelmes lett volna, mint maga Krisztus.
  • Aki Jézusban hisz, azt Isten szeretett fiává fogadja (adoptio), mivel Krisztusban tekint rá, aki a Fiú. Aki Jézusban hisz, az megkapja vele együtt a Szentlélek ajándékát is, aki örök pecsét és zálog a hívő ember szívében arról, hogy vétkei ellenére ő Isten tulajdona és örök élete van.
  • Minden, ami a Krisztusé, a miénk. És minden, ami a miénk, az Krisztusé.
  • Krisztus engedelmességéért Isten minden, a törvényben feltételhez kötött ígérete is kegyelemből a miénk, hiszen Jézus tökéletes életével helyettünk és értünk teljesített minden feltételt.
  • Aki Jézusban hisz, az a Fiú örököstársa, vagyis örökli az új világot, amelyben igazság és örök boldogság lakik.

8

A Szentlélek személyéről, gyümölcséről és ajándékairól

  • Isten Jézus feltámadásának erejével, a Szentlélekkel bevonja a hívőket az új teremtésbe, és nemcsak kívülről (a státuszukat illetően), hanem belülről is, lelkileg újjászüli, megtisztítja életmódjukat és megszenteli őket.
  • Isten Lelke minden hívő ember szívében hit által megtermi gyümölcsét: a szeretetet, örömöt, békességet, türelmet, kedvességet, jóságot, hűséget, szelídséget és önuralmat.
  • Az igazi megszentelődés nem az ember erőlködése, hanem a Lélek munkája az Evangéliumba vetett hit által. Ugyanakkor a megszentelődés a hívő ember szívében harcként jelenik meg, mivel a Lélek harcol az ember régi bűnös természete ellen, illetve az is a Lélek ellen.
  • Az igazi bűnbánat nem önostorozás vagy önsajnálat, hanem az, amikor a hívő embert egyszerűen szomorúság tölti el, és belátja, hogy szerető, mennyei Atyja ellen vétkezett, vele szemben újra bizalmatlan volt, és nem szerette Őt annyira, hogy lélekben vagy cselekedettel ne vétkezzen. Elfordul a régi identitásából származó rossz beidegződéseitől, és a Szentlélek által harcba száll az Istenbe vetett bizalomért és azért, hogy a többi embert őszintén szeresse. Megvallja Istenre való teljes rászorultságát is, de úgy, hogy közben Krisztus megváltói művében újra megnyugszik.
  • A Szentlélek a legkülönfélébb lelki ajándékokkal (karizmákkal) is felruházza a hívő embereket. Isten ezeket az ajándékokat szuverén módon osztja szét, kinek ezt, kinek azt, azért, hogy a gyülekezet tagjai egymást építsék és segítsék, és a világ számára is megjelenjen az Isten szeretetének, az evangéliumnak az ereje.
  • Isten Lelke minden hívőt bekapcsol abba a nagy misszióba, amit Ő végez a világban azért, hogy minél több embert megnyerjen Önmagának az evangélium által.

9

A megigazulás, a megszentelődés és az örök élet egyedül hit által, kegyelemből a miénk, és nem emberi teljesítmény eredménye

  • Aki Jézusban hisz, annak életében Isten kegyelme uralkodik. Soha többé nincs semmi olyasmiben része, ami isteni haragból, büntetésből, átokból vagy elutasításból törne rá, hanem a hívő ember megnyugodhat a Szentháromság Isten végtelen szeretetében.
  • Isten kegyelme független minden emberi jó cselekedettől vagy teljesítménytől, legyen az vallásos, kegyességi, erkölcsi, rituális, világi vagy egyházi tevékenység. Óriási örömhír, hogy az Istennel való kapcsolatunkban minden az ő ajándéka, és nem nekünk kell azt kiérdemelni, megszolgálni.
  • Az isteni kegyelem olyan idegen az embervilágtól, hogy Isten Lelkének megvilágosító munkája nélkül, még észrevenni sem képes, nemhogy elfogadni és értékelni.
  • Az Isten kegyelme olyan erő, hogy minden gonosz, világi törtvényszerűséget képes megtörni, legyen az függőség, mély beidegződés, szülői minta, generációkon átívelő, rossz szellemi örökség, betegség – vagy akár a bűn és a halál törvénye. Istennel közösségben bármilyen pusztító törvényszerűségből, ördögi körből ki lehet törni, sőt az Atya kifejezetten örömét leli a rászoruló emberek megszabadításában.
  • Az isteni kegyelem arról is gondoskodik, hogy még az a rossz is, ami e világon nem múlik el, az ő szeretett gyermekeinek javát és üdvösségét szolgálja.

10

A gyülekezetről

  • Istennek a bűnbeesés óta van egy népe, aki hisz benne; a keresztyén gyülekezetről azonban pünkösd, a Szentlélek kitöltése óta beszélhetünk.
  • Jézus Krisztus mint az egyház megváltója és feje az Evangélium hitében folyamatosan a világ minden tájáról Isten számára egy népet hív egybe, akik Istent mennyei Édesapjukként ismerik, akik a Fiút elfogadják Megváltó Uruknak és Istenüknek, és velük együtt a Lélek megszentelő munkájának is átadják magukat.
  • Isten az evangéliumi igehirdetés által tartja meg a hívőket, ami gyakran a kívülállóknak bolondságnak tűnik.
  • A keresztyén gyülekezet két külső, látható, „jelképes” cselekedetet gyakorol: a keresztséget és az úrvacsorát. Mindkettőnek az Evangélium adja erejét és lényegét a Szentlélek által, és ebben hit által részesülnek Krisztus gyülekezetének tagjai.
  • A keresztségben Jézus halálába és feltámadásába merítkezik be a hívő ember, vagyis az Ő személyével egyesül, aminek a külső jele a víz. A keresztség azt jelenti, hogy az ember a régi, Istentől független identitása és élete számára meghalt, bűneiből Jézus vére tökéletesen megtisztította, és lelkileg feltámadt, hogy az Istennek éljen.
  • Az úrvacsora a gyülekezet családi asztalközössége, amelyben a kenyér és a bor Jézus megtört testére és kiontott vérére mutat. Amikor a hívők részesülnek benne, akkor Jézus jelen van közöttük, és Szentlelkének erejével megerősíti az övéit az örömhír tényében. Az úrvacsorában a gyülekezet tagjai a Szentháromság Istennel és egymással való szeretetközösségüket élik meg hálaadással. Egyúttal ez az alkalom az új ég és új föld „nagy lakomájának” előíze.
  • Isten a gyülekezetben vezetőket jelöl ki a Szentlélek külső és belső elhívása alapján, akik felelősek a gyülekezet tagjait Isten evangéliumával folyamatosan táplálni, őket – személyesen megismerve – bátorítani, vigasztalni, útmutatást adni, és ha szükséges, figyelmeztetni, amikor letérnek a kegyelem és a megszentelődés keskeny útjáról. A gyülekezet tagjai a Lélek által engedelmeskednek vezetőiknek annyiban, amennyiben azok Isten szeretetét és szentségét közvetítik feléjük.

11

Isten Nagy Történetéről: a misszióról

  • A „Nagy Történet” isteni motivációja abban áll, hogy a teremtés után a bűnbeesés miatt a Szentháromság Isten vissza akarja hódítani a lázadó embert és a hiábavalóság alá vettetett világot önmagának.
  • A Biblia az elejétől a végéig ezt a Nagy Történetet írja le. Ennek az isteni drámának a felvonásai: 1. a teremtés, 2. az ember bűnbeesése, 3. az özönvíz előtti világ és az ősatyák kora (a két kegyelmi szövetség), 4. a törvény szövetsége, amit Mózesen keresztül kötött Isten akkori népével, és Izráel ószövetségi története, 5. Jézus első eljövetele, 6. az egyház korszaka, s 7. ami még hátra van: Jézus visszajövetele, a végső beteljesedés, amikor az Úristen új eget és új földet teremt, amit újra tökéletesen betölt szent, szerető jelenlétével, és ezért teljes lesz a boldogság.
  • Isten jelenleg Jézus Krisztus gyülekezetén keresztül végzi azt a megmentő missziót, hogy a világ minden táján a különféle népeket Jézusba vetett hitre illetve szívbeli és életviteli változásra hívja.
  • Isten gyermekei egyszerre részesülnek és mások számára közvetítik az Isten szeretetének és megváltásának üzenetét és erejét, az új teremtés bennük már megkezdődött, de haláluk órájáig a „már igen” és a „még nem” feszültségében élnek, hiszen az új teremtés már határozottan megkezdődött, de még nem teljesedett ki.
  • Ez, az ember megmentéséről szóló történet, amit Isten „ír”, Jézus második eljövetelével zárul le, amikor Jézus megjelenik nagy hatalommal és dicsőséggel, mindenki számára látható módon. A halottak föltámadnak, a földön élő hívők elváltoznak, és mindannyian Jézus Krisztus ítélőszéke elé állnak. A kegyelmi idő viszont Jézus visszajövetelével, illetve az egyes ember halálával lezárul, onnantól kezdve már nincs lehetőség a megtérésre.
  • Az új világ tele lesz Isten jelenlétével: többé nem lesz benne bűn, fájdalom, ördög és halál, hanem közvetlenül megtapasztalható lesz az Atya, a Fiú és a Szentlélek szerető és áldó lénye. Az új teremtésben az emberek istenfiúsága és királyi papsága tökéletesen helyreáll, és Isten dicsőségére örökre boldogan élhetnek.