PAUL MILLER: „A reménység egy vadonatúj gondolat a történelemben, kifejezetten keresztyén látásmód… Az ókori görögöknél kétfajta történet volt: a komédia és a tragédia. A komédia vidám volt, de valótlan. A tragédia valódi volt, de hiányzott belőle minden vidámság. Ha alaposan megvizsgálták az életet, az szomorúnak bizonyult. Ha inkább csak ignorálták, akkor egész vicces tudott lenni. Színműveikben is visszatükröződött filozófiájuk. A sztoikus filozófusok az erkölcsiségre törekedtek egy értelmetlen világban. Az élet tragédia, de ők keményen ellenálltak. Az epikureusok pedig folyton szórakoztak, hiszen az élet csak egy komédia. Tőlük származik az a mondás: „Együnk, igyunk, örüljünk, mert holnap úgyis meghalunk.” Az evangélium viszont tényleg örömhír. Mivel Isten megtörte a gonosz hatalmát a kereszten, így Sárával együtt ránézhetünk és kinevethetjük saját cinizmusunkat. Nem meglepő módon, Jézus első csodája az volt, hogy több hektó bort teremtett, hogy egy jó bulit feledhetetlen partivá tegyen. Nem a tragédiáé az utolsó szó: Isten a végére tartogatja a legjobbat.”