EMIL BRUNNER: „Régi és új korok kegyes pogányai mind maguk akarnak Istenhez jutni, imádságaik, erényes életmódjuk, szigorú fegyelem vagy szent életük segítségével. Azt hiszik, hogy ha csak elég komolyan veszik e kegyes életmódot, akkor hűek Istenhez, és Isten melléjük fog állni. Minden kegyes pogányság – minden kegyes „keresztyén pogányság” is – ilyen „törvény betöltéséből való megigazulás”, ilyen bizakodás az ember cselekedeteiben. (…) A Biblia azonban azt mondja: nem te teszel eleget Istennek, hanem Isten maga tesz eleget magának és neked. Nem szabad arra építened, amit te cselekszel, hanem egyedül, csakis arra, amit Isten cselekszik. Sőt, még többet kell mondanunk: te voltaképpen csak akkor tudod, hogy ez a szó, Isten, mit jelent, ha erőd csődöt mondott, és már egyedül csak Istenben reménykedhetsz.”