TIMOTHY KELLER: „A Halálos betegség című könyvében Søren Kierkegaard azt írja, hogy az ember szíve természetes állapotából eredően valami mást keres Isten helyett, ami köré felépítheti az identitását. A lelki büszkeség nem egyéb, mint az az illúzió, hogy képesek vagyunk egyedül irányítani az életünket, értékesnek érezni magunkat, és kellőképpen nagyszabású célt találni ahhoz, hogy Isten nélkül is legyen értelme az életünknek. Søren Kierkegaard szerint az emberi egóra alapvetően jellemző, hogy nem Istenre támaszkodik. Kutat valami után, aminek köszönhetően értékesnek és különlegesnek érezheti magát, s ami értelmet ad a létének, majd ha rátalált, arra építi fel önmagát. Ám – amint azt gyakran hallhatjuk – ha valami mással próbáljuk betölteni az eredetileg Istent megillető helyet az életünkben, az a valami mindig túl kicsinek bizonyul, és csak „ide-oda lötyög odabent”. Az ember énje tehát először is üres.”