LUTHER MÁRTON: „Ezt a két tételt bocsátom előre a lélek szabadságáról és szolgaságáról: A keresztyén ember szabad ura mindennek, és nincs alávetve senkinek. A keresztyén ember készséges szolgája mindennek, és alá van vetve mindenkinek. (…) Nyilvánvaló, hogy nincs semmi néven nevezhető külső dolog, amelynek bármi szerepe volna a megigazulás vagy a keresztyén szabadság elérése szempontjából. (…) Semmit sem használ tehát, ha a testet szent szokás szerint öltözetekkel ékesítjük, vagy ha szent helyeken tartózkodik, vagy ha szent szolgálatokkal foglalkozik, vagy ha imádkozik, böjtöl, őrizkedik bizonyos ételektől, és megtesz mindent, ami csak lehetséges testtel és testben. Egészen másra van szüksége a léleknek, hogy igazzá és szabaddá legyen. (…) a lélek minden mást nélkülözhet, kivéve Isten igéjét, amelyen kívül semmi más nem segít rajta. (…) Kérdezed: Melyik ez az ige, vagy: hogyan kell élni vele, hiszen Istennek annyi igéje van? Válaszom: Megmondja ezt az apostol a Róm 1,1-4-ben: Isten evangéliuma az, az ő Fiáról, aki emberré lett, szenvedett, feltámadt és a megdicsőült a megszentelő Lélek által. Mert Krisztust prédikálni annyit jelent, mint a lelket gondozni, megigazítani, megszabadítani és üdvözíteni, ha hisz a prédikálásnak.”