TIMOTHY KELLER: „Ma szinte ez elképzelhetetlen, de a kereszténységet kezdeti megjelenésekor nem tekintették vallásnak. Maga volt a nem vallás. Képzeljük csak el, amint a korai keresztényeket a hitükről faggatják a szomszédaik! „Hol a templomotok?” Erre a keresztények azt válaszolják, hogy nekik olyan nincs. „De ez hogyan lehetséges? És akkor hol végzik a szolgálatot a papjaitok?” Erre azt válaszolják, hogy papjaik sincsenek. „De… – kapkodják a levegőt a szomszédok – hát hol végzitek az áldozatot, amivel isteneiteknek kedveskedtek?” Erre a keresztények azt felelik, hogy már nem mutatnak be áldozatot. Jézus a szentély, akiben beteljesednek a szentélyek, a pap, akiben beteljesedik a papság, és az áldozat, aki beteljesíti az áldozatot. Ilyesmiről akkoriban senki se hallott. Ezért aztán a rómaiak ateistáknak hívták a keresztényeket, mert a spiritualitás keresztény felfogása olyan egyedi volt, hogy semmilyen más vallással nem lehetett összefüggésbe hozni. (…) Kulturális csatározásaink közepette vegyük már észre ennek a meglátásnak a nekünk címzett üzenetét, élét! Társadalmunkban a többség számára a kereszténység éppenhogy a vallást jelenti és a morális előírásokat. Mai alternatívája – más világvallások mellett – a szekuláris pluralizmus. De kezdetben ez nem így volt. A kereszténység akkor „harmadik útnak” számított, valami egészen másnak.”